Követelmények, amiket betartunk
A gyógynövények gyűjtése, termesztése, és kezelése külön szakértelmet kíván. A gyógynövényeknek nem minden része  tartalmaz azonos minőségű és azonos mennyiségű hatóanyagokat; ezért kell egye­seknek a virágát, a levelét, a gyökerét vagy a termését, mások­nak pedig esetleg két-háromféle részét is gyűjteni, de mindent külön-külön.

A gyógynövénygyűjtés a kellő hozzáértésen kívül még nagyon gondos és lelkiismeretes munkát is igényel. A gyűj­tőknek jól kell ismerniük a gyógynövényeket,  tudniuk kell, hogy melyiknek melyik részét mikor és hogyan kell gyűjteni, megszárítani és kezelni. Gyűjtésük során minden igyekezetük­kel  arra kell törekedniük, hogy abból jó minőségű, tetszetős külsejű, teljes hatóanyag-tartalmú, gyógyításra alkalmas áru­kat (drogokat) állítsanak elő.

Szigorúan követendő szabály: nem szabad a virágokhoz leve­leknek vagy a levelekhez virágoknak keveredni; a szárastól gyűjthető részek ne legyenek gyökerestől kiszedettek, a gyö­kereken sem hagyhatók meg a föld feletti részek - szárak, levelek — maradványai.

Gyűjtés

A legjobb gyógyhatást a frissen szedett gyógynövényekkel érhetjük el, de ügyelni kell arra, hogy a növényeket a megfelelő időben, helyen és módon gyűjtsük és szárítsuk.

> Gyökereket kora tavasszal vagy ősszel,

> Leveleket virágzás előtt és alatt,

> Termést a teljes érés idején,

> Virágokat a virágzás kezdetekor gyűjtsük.

• Csak egészséges, tiszta, féregmentes növényeket gyűjtsünk. A gyűjtést lehetőleg napsütéses időben, a növény száraz állapotában (eső és harmat felszáradása után) végezzük.
• Használjunk vesszőkosarat, papírdobozt, zacskót vagy hálót, de nem szabad műanyagot használni, mert a növény befülled és a szárítás közben megfeketedik.
• Ne gyűjtsünk műtrágyázott szántóföldön, legelőn, szennyezett vizek partján, nagy forgalmú autópályák vagy utak, ipartelepek, illetve vasúti töltések környékén.

A virágokat általában  kinyillottan kell gyűjteni — de pl. a japánakác virágait még bimbósan, félig nyílott állapotban pedig a martilapu virágzatait. Kelyhestől gyűjtendők például a kankalin virágai — de az ökörfarkkóró és a fehér árvacsalán virá­gainak csakis a csészéből kicsípett  pártáit szabad gyűjteni. Kocsányostól gyűjthető a bodza virágzata — de már az akác virágait a fürtökről le kell fosztani. Minél rövidebb kocsányrésszel gyűjtendők a kamilla, a százszorszép, a lóhere virágzatai. A galagonya virágait kivételesen a cserje lombleveleivel  együtt kell gyűjteni.

A virágos, leveles hajtásokat — szakmai nyelven „füveket" — általában akkor kell gyűjteni, amikor virágaik üdén nyílnak. Még a virágok teljes kinyílása előtt kell gyűjteni azonban a fészkesvirágzatú füveket — aranyvessző, aggófű, fehér üröm, sédkenderfű  s tb. — , mert azok a száradás  alatt még tovább fejlődnek. Például a teljesen kinyílt virágzásbán  gyűjtött  arany -vesszőfű virágai a szárítás  alatt teljesen elvirítanak, helyükön végül már csak a fehér szőrbóbitás termések tömegét találjuk

A leveleket akkor kell gyűjteni, amikor már fejlettek, „éret­tek", s addig gyűjthetők, amíg el nem vénhedtek, épek, egész­ségesek. Nem gyűjthetők a gombás betegségektől és rovaroktól feltűnően megtámadottak. A leveleket az ágakról vagy a szárakról egyenként kell leszed­ni, a hosszú nyelű levélfajtákat — acsalapu, martilapu, sza­móca, ibolya, tüdőfű  stb. — pedig rövid, legfeljebb 2—3 cm-es nyélrésszel kell lecsipegetni.

Gyűjtésnél a szárakat ott kell letörni vagy levágni, ahol még vékonyabbak és levelesek. Különösen vonatkozik ez a szabály a hosszú, kórós szárú gyógynövényekre — üröm, gyöngyajak, somkóró  s tb. —, amelyek szárainak csak a felső legfeljebb 40— 50 cm-es részét szabad gyűjteni. A félcserjéknek — kakukkfű, csarabfű, sarlós gamandor  s t b. — csakis az az évi, lágy szárú hajtásait kell gyűjteni, az alsóbb, elfásodott, levéltelen szár­részek nélkül.

Azokat a kisebb  termetű „füveket", amelyeknek egész föld feletti részei gyűjthetők, a gyökérrészektől gondosan meg kell tisztítani. A gyökerek és a gyökértörzsek általában ősztől tavaszig gyűjt­hetők. Csak ebben az időszakban — október-április —  gyűjtött fehérmályvagyökér és gyermekláncfűgyökér ad használható drogot. A kiásott gyökerekről a talajszennyeződést vízzel le kell mosni, el kell  távolítani róluk a szárak vagy a levelek maradvá­nyait, valamint az elvénhedt, korhadt részeket. (Ellentétes hiedelmekkel szemben közöljük, hogy a frissen kiásott gyöke­reket  bátran meg lehet mosni, azok még akkor élnek, nem old ki belőlük hatóanyagot a víz.)

Szárítás

• A gyógynövényeket szárítás előtt ne mossuk meg. Aprítsuk fel, tiszta kendőn vagy papíron terítsük szét, árnyékban, szellős, meleg helyen szárítsuk. (Például padláson)
• A gyökerek, nedvdús termések, kérgek teljes kiszárításához, még feldarabolt állapotban is mesterséges hőre van szükség. A hőmérséklet ilyenkor sem lehet 35 °C-nál magasabb.

Tárolás

• Csak teljesen száraz növényeket tegyünk el télire.
• Tároláshoz zöld üvegeket, kartondobozokat, textilzsákokat használhatunk.
• Védjük a nedvességtől, a fénytől és fémekkel való érintkezéstől.

A gyógynövények hatóanyagai (>> Wikipédia)

• Alkaloidok Általában bódító, fájdalomcsillapító, izgató és élénkítő hatásúak (anyarozs, beléndek, fecskefű, kender, mákgubó, maszlag, nadragulya, őszi kikerics).
• Cserzőanyagok Bélhurut oldására és vérzéscsillapításra használják (tölgy, nyír, vadgesztenye).
• Glükozidok Szívműködést szabályzó, izzasztó, vizelet elhajtó, hashajtó hatású anyagok (piros gyűszűvirág, tavaszi-héricsfű, gyöngyviráglevél).
• Illóolajok Emésztést serkentő, gyulladást gátló, ízesítő hatásúak (ánizs, borsmenta, cickafark, édeskömény, fodormenta, kakukkfű, kamilla, koriander, zsálya).
• Keserű anyagok Emésztést serkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő hatásúak (benedekfű, ezerjófű, fehér üröm, kálmosgyökér, tárnicsgyökér).
• Szaponinok Nyálkaoldó, felszívódást elősegítő, köptető hatású anyagok (iglicgyökér, kankalingyökér, szappangyökér).
• Szénhidrátok Gyulladást csökkentő és bevonóanyagok (bodza, édesgyökér, gyermekláncfű, hársfavirág, papsajt, zilizgyökér).
• Vitaminok: A-vitamint a sárgarépa és csonthéjas gyümölcsök, B-vitamint a gabonamagvak, C-vitamint s friss gyümölcsök, csipkebogyó, paprika, E-vitamint a gabonafélék csíraolajából nyerünk.