A GYÓGYNÖVÉNYÁRUK RAKTÁROZÁSA
ÉS A RAKTÁRI KÁRTEVŐK ELLENI VÉDEKEZÉS

A gyógynövények nagy részét a forgalomba hozatal vagy a felhasználás előtt - sokszor hónapokig vagy évekig — tárolják.A raktározás alatt - minthogy növényi, mezőgazdasági áruféleségről, tehát gyáripari cikkektől lényegesen eltérő organikus anyagokról van szó - a romlás, illetve a kárveszély lehetséges.

A gyógynövények raktározásakor nagy gondot kell fordítani minőségük megóvására. Védeni kell nedvességtől, hőtől, gombásodástól, penészedéstől, dohosság, színeződés, rothadás veszélyétől, továbbá férgek, rovarok, rágcsálók által okozható károktól.

A raktári kárveszélyek általában fizikai, kémiai és biológiai jellegűek.Fizikai és kémiai jellegű kárveszélyek azok, amelyek a nem megfelelő légnedvesség-tartalom vagy egyéb okok miatt következtek be, pl. magas hőmérsékleten az áru kiszárad, törik, porlik, színe megváltozik, hatóanyag-tartalma elbomlik, és így  felhasználásra alkalmatlan vagy csökkent értékű lesz.

Alacsony hőmérsékleten pedig az anyagok a fagy hatására íz-, zamatváltozást stb. szenvedhetnek. Természetesen több tényező együttes hatására fizikai és kémiai folyamat együttesen is jelentkezhet. Biológiai jellegű romlásveszélyen a raktárban levő növényanyagokban szükségtelenül tovább folytatódó káros élettani folyamatokat értjük, amelyeket mikroorganizmusok (baktériumok, penészgombák stb.) okoznak. Ilyen mikroorganizmusok általában majd minden tároló helyiségben, fertőzött, sérült áruféleségekben előfordulhatnak, és jelentős károkat idézhetnek elő (dohosodás, penészedés, rothadás stb.).

Ide tartoznak és külön csoportot képeznek a raktári kártevők, amelynek fogalmán az állati kártevőket (rovarok, rágcsálók) értjük. Áruraktározási leiadatok, óvórendszabályok Annak érdekében, hogy az egészségügyi érdekeket szolgáló gyógynövény-áruféleségeket a fertőzéstől, kártevőktől megóvjuk, elsősorban a szakszerű tárolást, a megfelelő tárolási körülményeket kell biztosítanunk.

Legfontosabb alapkövetelmény raktáraink állandó tisztán tartása, fertőtlenítése, féregtelenítése stb., mert a védekezés a kárveszély ellen itt kezdődik. A legegyszerűbb eljárás a gyakori takarítás, meszelés, felújítás, amelyet a szükségnek megfelelő időszakban kell elvégezni. Üres raktárak vagy raktárrészek fertőtlenítésére a porlasztásos permetezést (aeroszolás) vagy porozást alkalmazzuk.

Permetezéses eljárásnál az oldott hatóanyagot (Fiiból, Ditrifon) porlasztógéppel, ködszerűen fújjuk a fertőtlenítő felületre, falakra, mennyezetre, gerendákra stb. Aporozásos eljárás lényegében csak a padlózat fertőtlenítésére szolgál. Ennél az eljárásnál a fertőtlenítőszert kis szórólapáttal szórjuk szét a kijelölt helyen. Mindkét fertőtlenítés megkezdése előtt a helyiségeket előzőleg portól, szennyeződéstől gondosan meg kell tisztítani.

A repedéseket, réseket tömíteni kell, mert ezek lehetőséget adnak a kártevő rovarok megtelepedéséhez. A fertőtlenítés után a raktárakat több napon át, esetleg 1—2 hétig, szellőztetjük, és ügyeljünk arra, hogy raktározás előtt a padozatot felsöpörjük azért, hogy a fertőtlenítő anyag ne keveredjen az áru közé. A tiszta, jól gondozott raktárban nem honosodhatnak meg a nükroorganizmusok, a rovarok, a rágcsálók és az egyéb kártevők sem.

Rendkívül fontos szabály, hogy tárolásra csak megfelelően tiszta, fertőzésmentes, száraz (10—14% nedvességtartalmú) áru kerüljön. Ha a nedvességtartalom nagyobb, úgy a romlásveszély megelőzése céljából kellően meg kell szárítani.

Tárolás Bogumil szerint:

GYÓGYNÖVÉNYEK TÁROLÁSA ÉS ELKÉSZÍTÉSI MÓDJAI ÚTMUTATÓ A SZÁRÍTÁSHOZ

A gyógynövények elkészítésének leírása majdnem mindig a szárított növényekből indul ki, tehát a friss növényeket - akár vad, akár kertben termesztetteteket - ajánlatos megszárítani eltevés vagy felhasználás előtt. Hagyományosan a legtöbb gyógynövényt egyszerűen csokorba kötötték és fellógatták meleg, száraz, sötét helyen, amíg morzsolhatóvá váltak.

A gyökereket lemosták, kettévágták és tiszta helyen, vékony rétegben szétterítették. hagyományos szárítási módszereket még manapság is használnak: számos herbáriabolt szárított csokrok formájában adja el a gyógynövényeket. De a hagyományos szárításnak két hátránya is van. Általában több helyet igényel, mint amekkora a gyógynövény termesztőknél vagy a kertészeknél általában rendelkezésre áll, és nagyon sokáig tart - levél, szár és virág esetében néhány naptól néhány hétig, ha ha pedig kéregről vagy gyökérről van szó, néha több hónapot is igénybe vehet.

A gyógynövények aromás illóolaj-tartalmának megőrzése érdekében a minél rövidebb szárítási idő a legkedvezőbb. Ezért a kereskedelmi forgalmazásra dolgozó gyógynövénytermesztők a növények szárítására speciális berendezéseket használnak. Ugyanezt házilag is megtehetjük, ha a gyógynövényt sütőlapon vagy egy tiszta üveglapon 35 oC-os sütőbe helyezzük. A sütőben történő szárítás a célnak megfelelő és olcsó, de ennek is vannak hátrányai.

Azokon a helyeken, ahol sok gyógynövényt szednek a nyári hőségben, az emberek a legkevésbé sem vágynak arra, hogy bekapcsolják a sütőt. Emellett a legtöbb sütő nem mindenhol melegít egyenletesen, így egyes növényegyedek elszenesednek, míg mások nem száradnak ki eléggé.
Másik lehetőség egy asztali készülék beszerzése, amely beépített, eltávolítható tálcákkal rendelkezik és forró levegőt áramoltató ventillátorral működik. Ez a készülék nemcsak gyógynövények, hanem más mezőgazdasági termények szárítására is alkalmas

ŐRLÉS
Ha már megszárítottuk, a legtöbb gyógynövényt porrá kell őrölni, hogy alkalmasak legyenek a felhasználásra. A hagyományos gyógynövénytermesztők mozsarat s mozsártörőt használtak. Ez a módszer még mindig nagyon jól alkalmazható azoknak, akik csak kis mennyiségű gyógynövényt dolgoznak fel.
Sokkal korszerűbb, ha egy kis kávédarálót használunk (alaposan megtisztítva, hogy ne maradjon benn kávé). Azoknak a számára, akik nagyobb mennyiséget termesztenek, a nagyobb méretű darálók is könnyen elérhetők.

TÁROLÁS
A következő lépés elkeserítheti azokat, akik étkezési fűszereiket színtelen, átlátszó üvegekben szeretik tárolni. A gyógynövények aromájának és gyógyhatásának két legnagyobb ellensége a fény és az oxigén
A gyógynövények hatóanyagtartalmát úgy őrizhetjük meg a legjobban, ha azokat átlátszatlan üveg- vagy kerámiaedényekben tároljuk. Töltsük mindig tele az edényt, hogy minél kevesebb legyen benne az oxigén. Ahogy fokozatosan használjuk a gyógynövényeket, tegyünk bele vattát, így csökkentve a benne lévő oxigén mennyiségét.
Ha gondosan tároljuk, az aromás gyógynövények (mint a zsálya, rozmaring és kakukkfű) egy évnél tovább is megőrzik hatásukat, a nem aromás gyógynövények (mint a lucerna, a törpe örökzöld tölgy) pedig ennél tovább is eltarthatók.
A gyógynövények harmadik nagy ellensége a nedvesség. Ha a gyógynövények átnedvesednek, amint lehet, szárítsuk ki újra őket, mielőtt megpenészednének.
A rovarokkal is vigyáznunk kell. A szárítás sok kártevőt megöl, éppen ezért figyeljünk oda, nehogy elszaporodjon valamelyik a tárolt gyógynövényekben. Ha nem használjuk a gyógynövényeket, tartsuk a tárolóedényeket szorosan zárva.

ELKÉSZÍTÉSI MÓDOK.
A gyógynövényeket a következő alakban lehet hasznosítani:

• forrázat,
• főzet,
• sűrítmény,
• tinktúra,
• kenőcs,
• kapszula,
• fürdőt készíthetünk belőlük.

Hogyan készítsünk forrázatot?
A forrázat olyan gyógynövények kivonata, amelyek virága, levele és szára tartalmaz gyógyászati hatóanyagot. A forrázat nem azonos a teával! Néhány herbalista a két fogalmat gyakran egy és ugyanazon dologra használja, holott a kettő teljesen különböző. A forrázatot a teához hasonlóan kell elkészíteni, de sokkal hosszabb ideig tart az áztatás, így töményebb a teánál.

A hagyományos szabvány szerint a forrázat receptje 15-30 g szárított füvet javasol körülbelül fél liter forró vízhez. Az áztatás 10-20 percig tart. A forrázat nem hosszú életű. Annyit készítsünk belőle, amennyire éppen szükségünk van.

A herbalisták javaslata fél, illetve egy teáskanálnyi gyógynövény csészénként, az áztatási idő az előbbivel megegyező. A forrázat 20 perc elteltével természetesen már nem forró, de szobahőmérsékleten is fogyasztható vagy újra felmelegíthető. Ennek legjobb módja, ha egy hőfokszabályzóval ellátott mikrohullámú sütőbe tesszük a forrázatot.

A forrázat elkészítéséhez a szárított gyógynövény helyet frisset is használhatunk. Ezekből azonban kétszeres mennyiséget kell felhasználni. A forrázat elkészítése éppen olyan gyógyító hatású lehet, mint elfogyasztása. míg a gyógynövény a forró vízben ázik, lélegezzük be a forró gőzt, ami kitisztítja az orrüreget és előnyös hatással van a náthában, influenzában, köhögésben, hörghurutban és allergiában szenvedők szervezetére is.

Belégzésnél hunyjuk be a szemünket és képzeljük magunk elé az immunrendszert, amint leküzdi a betegséget és gyógyít. A tanulmányok szerint az ilyesfajta meditációk nagyban megnövelik az immunrendszer működésének hatékonyságát.

A legtöbb probléma a forrázatokkal, az ízük. A legtöbb gyógynövény igen keserű. A természet így akadályozza meg túlzott fogyasztásukat, de a gyógyszer csak akkor hat, ha lenyeljük. Hogy ízletesebb legyen a forrázat, tehetünk bele cukrot, mézet, citromot vagy összekeverjük más herbateákkal. Ha úgy érezzük, hogy még így sem bírja a gyomrunk, válasszunk valamilyen másféle elkészítési módot.

Hogyan készítsünk főzetet?
A forrázathoz hasonlóan a főzet is kivonat, és a gyökérből vagy a kéregből készülnek. A virágokkal, levelekkel és rügyekkel szemben a gyökerek és kérgek aktív anyagait sokkal nehezebb kinyerni. Így az áztatás helyett ebben az esetben a szárított anyagot forró vízben alacsony lángon főzzük 10-20 percig.

Hogyan készítsünk tinktúrát?
A tinktúra olyan kivonat, amelyhez a víz helyett alkoholt használnak. Nagyon tömények és így könnyebben szállíthatók, mint a forrázatok vagy főzetek, sőt akár maguk a gyógynövények, és hatásukat is tovább megtartják. A tinktúrát a gyógynövény-kereskedők tiszta , 96%-os alkohol segítségével készítik. Akik otthon készítik, hasonlót használnak: 50%-os vodkát vagy pálinkát. A vodka kevésbé drága. A tinktúra receptje szerint 30 gramm szárított növényt hat hétig kell áztatni 150 gramm desztillált szeszben.

Néhány jó tanács a tinktúra tárolásához

• · Szorosan zárjuk le a tinktúrát tartalmazó edényt!
• · A lezárás ellenére néhány edény ereszthet. Ne tartsuk a készülő tinktúrát értékes, drága bútoron!
• · tegyünk az edényre címkét a gyógynövény nevével, és írjuk rá az áztatás kezdetének dátumát, hogy tudjuk, hogy mikor jár le a hat hét.
• · Néhány naponként rázzuk fel a keveréket, hogy elősegítsük a fontos vegyületek kioldódását.
• · Ne tegyük ki az alkoholos oldatokat közvetlen napsugárzásnak!
• · A herbalisták barna üvegedényt javasolnak a fény károsító hatásának kizárására.
• · Néhány oldat megváltoztatja színét az áztatás ideje alatt. Ezen ne lepődjünk meg!
• · Ahogy a keverék áll, a folyadék szintje gyakran lesüllyed, amelyet alkohollal pótolunk.
• · Sok herbalista ajánlja a hat hét letelte után a tinktúra leszűrését, de ez nem feltétlenül szükséges.
• · A tinktúrákat hűvös helyen tároljuk!
• · Az alkoholos készítményeket a gyerekek elől elzárva tartsuk! Igen erős hatóanyag-tartalmuk miatt már kis mennyiségben is káros folyamatokat indíthat el!

Azok, akik nem isznak alkoholt, a tinktúrát meleg (de nem forró) ecet segítségével is elkészíthetik. A herbalisták ehhez bor-, illetve almaecetet javasolnak. Az utasítások az előbbiekkel megegyeznek.

A kapszulák használata
Az őrölt gyógynövényeket zselatinkapszulákba is helyezhetjük. A kapszula az egyik legalkalmasabb módja a gyógynövények feldolgozásának, ha a készítményt elutazáskor magunkkal visszük, vagy ha nagyon kellemetlen íze van a gyógynövénynek. Sok gyógynövény-katalógus kapszulákat és kapszulatöltő eszközöket is ajánl.

A kapszulák különböző méretekben fordulnak elő. Az általános a "00"-s méret.
Kapszula készítésekor ellenőrizzük, hogy az általunk használt gyógynövényből mennyi kerülhet a kapszulába, nehogy túllépje a könyvben megengedett mennyiséget. A kapszula tartalmát fel lehet használni főzet, párlat vagy sűrítmény készítéséhez is.
A kapszulát fénytől védett helyen, gyerekektől elzártan kell tartani.

Külsőleg használatos készítmények
Gyógynövényből krém is készíthető. Ilyenkor 30 gramm testápoló krémhez fél-egy teáskanálnyi tinktúrát keverjünk.
Külső használatra - különösen vágott vagy égési sebek, illetve egyéb bőrpanaszok kezelésére - mártsunk be egy tiszta kendőt a már kihűlt főzetbe vagy forrázatba, és körülbelül 20 percig tartsuk a sérült felületen. Szükség szerint ismételjük a kezelést.
A fürdő még kellemesebbé tehető, ha néhány marék aromás fűvel megtöltött zsákra eresztjük a melegvizet. Ha a zsákot fürdés közben a vízben hagyjuk, a fürdő még illatosabbá tehető.